Dupla spirálban [antikvár]

PrológusÉrlelődik a pillanat. Az időnek az a villanása, amelyben ráeszmélek, hogy veszítettünk. A fiatal ügyvédnő, Ms. Bonnard előttem áll. Alacsony termetű, a tekintete hűvös, a törvényszéki paróka alól néhol kilátszik vöröses haja. A hangja könnyed, és a fekete talárja inkább sikkes, semmint vészjóslóan komor.Már két napja ülök itt tanúként, és elfáradtam. Egyszerűen kimerültem. Később majd megértem, hogy Ms. Bonnard szándékosan választotta a lassú becserkészés módját. Kora délután rengeteg időt elfecsérelt azzal, hogy az iskolai végzettségemről, a házasságomról, a kedvteléseimről faggatott. Annyi csip-csup témáról, hogy eleinte észre sem veszem: ezek az ártalmatlan kérdések mind jelentőséggel bírnak. Mind arról szólnak, hogy lassan, alattomosan vadászik rám.Körbenézek a tárgyalóteremben. A vádlottak padján, a faburkolatú fülkében, többrétegű, vastag edzett üveg tábla mögött ott ülsz te. Azt a tanácsot kaptam, hogy még véletlenül se tekintsek feléd. Azt mondták, attól még jobban a cinkosodnak tűnhetek. Vádlott-társak lettünk. De jelenleg tanúként hallgatnak ki, és ebben elvileg semmi kockázat, te pedig közömbösen nézel. Higgadtan, majdhogynem kifejezéstelenül, és ez megnyugtat. Tudom, szuggerálsz, hogy erős maradjak. Érzem, ha tehetnéd, megoltalmaznál, ahogy itt vagyok pellengérre állítva. Magányosan és megítélve bárki által.- Szeretnék kissé visszatekinteni a pályájára - mondja az ügyvédnő, Ms. Bonnard. - Remélem, nem veszi zokon.Az első kérdéstői kezdve kínosan ügyel az illemre. Ez mit sem változtat a tényen, hogy megijeszt a természetellenes önuralma. Úgy viselkedik, mint aki tud valami fontosat, amiről mi, a többiek még nem hallottunk. Úgy sejtem, majdnem húsz évvel fiatalabb nálam, legfeljebb harmincöt körül lehet. Nem sokkal idősebb a fiamnál és a lányomnál. Bizonyára meredeken ível felfelé a karrierje.