Beléd esve [antikvár]

Elsö fejezet Sáros kerekű terepjárók látványához szoktam a házibulik előtti parkolókban, nem drága, külföldi gyártású kocsikhoz. Ezen a helyen viszont legalább húsz ilyen menő autó állt a hosszú kocsifeljárón. Én a homokos fűre parkoltam az anyám tizenöt éves Ford terepjáróját, hogy senkinek se álljam el az útját. Apa nem mondott semmit arról, hogy bulit rendezne ma este. Mondjuk egyébként sem árult el igazán semmit. Még az anyám temetésére se jött el. Ha nem lett volna szükségem egy helyre, ahol meghúzhatom magam, akkor én sem lennék most itt. El kellett adnom a nagymamától örökölt apró házat, hogy kifizessem belőle anya kezelésének költségeit. így csak a ruháim maradtak és anyám terepjárója. Nehéz volt felhívni apámat azután, hogy egyszer sem látogatott meg bennünket azalatt a három év alatt, amíg anya a rákkal küzdött. Ennek ellenére nem tehettem mást, ő maradt az egyetlen családtagom. Bámultam az óriási, háromszintes házat, amely a floridai Rosemary Beach homokos tengerpartján épült. Ez volt apám új otthona, az új családjával. Egyértelmű volt, hogy nem fogok beleilleni a társaságba.