Angyali szárnyalás [antikvár]

Blsőfejezet Micsoda meglepetés, cherl - szólt Janvier. Kényelmesen, lassan beszélt, ahogy mindig, és fél kezével nekitámaszkodott a louisianai otthona ajtófélfájának. - Úgy tudom, most éppen senki sem tűzött ki vérdíjat a fejemre. - Én nem bérgyilkos vagyok. - Ashwini karba fonta a kezét, és nekivetette a hátát a bejárati ajtóval szemközti falnak. Janvier nem volt teljesen felöltözve, látszott, hogy nemrég bújt ki az ágyból. Elragadóan szexi volt Továbbá egy kétszáznegyven éves vámpír, aki nagyobb erőfeszítés nélkül képes lett volna feltépni a lány torkát. - Bár, ha rólad van szó, néha szívesebben lennék az. Lusta mosoly kúszott a férfi arcára, amely kissé túl hosszúkás és komor volt ahhoz, hogy igazán szépnek tíínjön. Janvier után azonban mégis minden no megfordult a bárokban. Volt benne valami nyers vonzerő. Vad volt, mint az a leplezetlen érdekló'dés, amely a Mississippi-delta mocsarainak árnyas zöld színeiben villogó tekintetében tükröződött. - Fáj, hogy ezt mondod. Hiszen mi jó barátok vagyunk, non? - Non. - Ashwini felvonta a szemöldökét. - Beengednél? A férfi megvonta a vállát, mellkasának izmai megrándultak. Janvier kecses, könnyed mozgásának láttán a legtöbben nem is sejtették, milyen nagy erő" feszül azokban az inakban, a lány azonban