A kockázat [antikvár]

Részlet a műből: ELSŐ FEJEZET A randipartnerem három perce késik. Én nem vagyok egy hisztis liba. Általában öt perc késés simán belefér, annyit még elnézek. Hét percnél még nem írom le teljesen az illetőt, főleg, ha rám telefonál, vagy legalább egy SMS-ben közli, hogy késni fog. A forgalom néha rendesen oda tud cseszni az ember terveinek. Tíz percnél már igencsak fogytán a türelmem. És ha az az érzéketlen tuskó tíz percet késik, és még csak fel sem hív hát akkor fel is út, le is út, bunkókám. Én már itt sem vagyok. Tizenöt percnél már csak magamat hibáztathatom. Mi a francot keresek még mindig ebben az étteremben? Vagyis jelen esetben falatozóban. Itt ülök a Dellasban, ebben az 50-es évek stílusában berendezett étkezdében egy Hastings nevű kisvárosban, ami az elkövetkező két évben az otthonom lesz. Szerencsére legalább odáig eljutottunk, hogy már nem apa háza jelenti nekem az otthont. Igaz, hogy egy városban élünk, de mielőtt belementem volna, hogy átjelentkezzek a Briar egyetemre (ahol apa a hokicsapat edzője), világossá tettem,