A hűség a kutyáknak való [antikvár]

Prológus Vaginamonológ, avagy kard ki Szeretem a puncim. Nemcsak a semmihez sem hasonlítható és semmivel sem felcserélhető érzést, amihez juttat engem, hanem azt is, ahogy kinéz. Szeretem nézegetni. Kívülről a tükörben. Aztán széthúzva a rózsaszín ajkakat, magát a pink valóságot. Van úgy, hogy pornóoldalakon bámulom más nők vagináját, felfedezve, mennyire különbözőek, és mégis mind gyönyörű. Legalábbis valakinek biztosan. Vagy a fészre posztolt növényi fotókat, amelyek mintha egy-egy vaginát formáznának. Mert megértettem végre a vagina csodáját. Nem akartam mást, csak feküdni csendben, széttárt lábakkal a szőnyegen, és a vaginámat bámulni mindörökké. A legtöbb nő mindent tud a péniszekről, a működési mechanizmusukról, hogyan kényeztesse őket, hogy a férfiaknak jó legyen. De a saját punciját nem ismeri, az olyan egyszerű tényeket sem, hogy a klitoriszban nyolcezer idegvégződés található, ép-