A főnök [antikvár]

ELŐSZŐ Hogy hogyan váltam azzá, aki most vagyok? Már magam sem tudom pontosan. Minden olyan régen történt, de egyvalami tisztán él az emlékezetemben: a rettegés. A félelem és a kétségbeesés sodort magával, én pedig hiába kutattam kapaszkodó után, minden kicsúszott a kezeim közül. Akkoriban azt hittem, az élet egy romantikus regény, amiben én és életem szerelme egy hatalmas családi házban élünk boldogan a két, esetleg három gyermekünkkel. Amiben az ég mindig kék, nem kell aggódnunk a pénz vagy egyéb apróságok miatt. Ahol mindig mindenki mosolyog, és nincsenek se viták, se problémák. Mekkorát tévedtem! A remény arra, hogy visszakapjam a régi életemet, már rég elúszott, de nem is kívánom vissza. Ha visszamehetnék az időben, ugyanezt az utat választanám, semmit sem csinálnék másképp, hiába tarkította ezt az utat szenvedés és fájdalom, ezeknek köszönhetően lettem az, aki vagyok. Az életem egyetlen nap alatt fenekestül felfordult. Pontosan emlékszem arra, amikor ez megtörtént. A hideg fém simogatta felhevült halántékomat, miközben csak egyetlenegy gondolat járt a fejemben: megfogok halni.