Szex a középkori Magyarországon [antikvár]

Előszó A szexualitás, a (táplálkozást követően) a legerősebb ösztön, örök emberi tulajdonság, akkor is ha igen különböző formában és intenzitással jelentkezik egyes személyekben. Az őstársadalmak meg sem próbálták szabályozni sem a szexuális szokásokat, magatartást, sem tilalmakat nem állítottak. Százezer évek teltek el az emberiség történetében, amíg az első tabu, az anya és gyermeke közötti, majd újabb százezer évek, hogy a vérrokonok közti szexuális kapcsolatok tilalmait megteremtsék. Tudjuk, hogy sohasem tartották be száz százalékosan ezeket a tabukat és még az olyan fejlett kultúrájú nemzet, mint az ókori görögség irodalma is tele van e szabályok áthágásával. Az erkölcs eleinte a tilalmak rendszerét jelentette és akkor kapott nagyobb nyomatékot amikor fontossá vált a származás pontos ismerete. Csaknem valamennyi ókori és középkori vallás, uralkodók és törvényhozók igyekeztek megalkotni az általuk kívánatosnak vélt szabályokat. Ezek a tiltások, - bárkitől is származtak, - többnyire csak írott malasztok maradtak, és legfeljebb kisebb csoportokat tudtak ideig-óráig rákényszeríteni az önmegtartóztatásra, a nemi vágy korlátozására, egyes előírások betartására. Az írott történelemnek nincsen olyan korszaka ahol ne bukkanna fel a tilalom és ezzel egyidejűleg ennek kijátszása, semmibe vétele. Hiába írta elő Mózes a pa-ráználkodók, homoszexuálisok halálbüntetését, minduntalan akadtak (nem is csekély számmal), akik áthágták a törvényeket. A keresztény vallás(ok) sem jártak nagyobb eredménnyel, a szexuális vágyat nemcsak kiirtani, de kordában tartani sem tudták. Pápák, főpapok, névtelen szerzetesek és apácák éppen úgy áthágták vallásuk (ilyen természetű) előírásait, mint a keresztény királyok, parasztok, polgárok. Legfeljebb annyi történt, hogy a szexualitásról hallgattak, vagy legalábbis igyekeztek azt a látszatot kelteni, mintha minden az előírásoknak megfelelően történne. Ha végigtekintünk a középkori Európa írásos emlékein, megállapíthatjuk, hogy a vad vikingek