Wurmbrand - a mártírok hangja [antikvár]

Prológus 1948. február 29. Bukarest, Románia Egy fekete furgon száguldott Bukarest hóval borított utcáin. Kerekei csikorogtak, ahogy megállt, megtörve ezzel a vasárnap reggeli csendet. Richárd Wurmbrand tisztában volt vele, hogy a kormány által megrendelt emberrablások egyre gyakoribbak a kommunista városban. Korábban már többször letartóztatták, és sok más honfitársához hasonlóan ő is folyamatos félelemben élt, hogy ez újra megtörténhet vele. De aznap reggel nem számított rá, hogy áldozatul esik, különösen nem, amikor éppen a gyülekezetbe tartott. Épp a prédikációja részletein morfondírozott, amikor a furgon csikorgó kerekekkel megállt mellette, kiszakítva a gondolataiból. Két, feketébe öltözött férfi ugrott ki a kocsiból. Hideg és kegyetlen szemükkel rámeredtek a harminckilenc éves pásztorra, aki ijedtében még meg is botlott. Közel kétméteres termete ellenére sem tudta leszerelni elrablóit, hórihorgas alkata alkalmatlan volt arra, hogy visszaverje a támadást. Rávetették magukat, az egyik férfi megragadta a karjait, míg a másik óriási erejű ütést mért a bordáira. A segélykiáltás minden lehetősége elszállt, amikor Richárd a földre zuhant, és összegörnyedve próbált lélegzethez jutni a fagyos reggeli levegőben. Ahogy a férfiak betuszkolták a halottaskocsi formájú Ford hátsó ülésére, egy különös gondolat ötlött fel Richárd fejében. Két nappal korábban, amikor Józsué könyvét olvasta, észrevette, hogy 13