Szabadkőművesből református püspök [antikvár]

ELŐSZÓ avasz László (1882-1975) ^ »láthatatlan református panteon" egyik legfontosabb alakja. Az elmúlt időszak legnagyobb szabású református egyháztörténeti vállalkozásában, a Reformátusok Budapesten című kötetben többször fordul elő neve, mint Jézus Krisztusé. Nem véletlenül. A 20. századi református egyház Erdélyből jött karizmatikus püspöke, lenyűgöző szónok és író, a modern magyar protestantizmus nagy hatású közéleti személyisége volt. Pályája azonban egy másfajta emlékezetben ellentétes megítélés alá esik, egyike a két világháború közötti antiszemitizmus ideológiai megalapozóinak. E két emlékezet között nemigen van átjárás: vagy szenvedélyes dicsőítés, vagy vádirat a róla szóló pubhkációk műfaja. Akárcsak - jóval ismertebb - katolikus kortársai, Prohászka Ottokár vagy Mindszenty József esetében. A Horthy-rendszerhez ezer szállal kötődő egyházi vezető vagy karizmatikus püspök, rendkívüli szellemi tekintély vagy az egyházi antiszemitizmus egyik fő ideológusa, kivételes érzékenységű retorikus vagy az irodalmár jelmezébe bújt konzervatív erkölcscsősz? Az azonosuláshoz választani szükséges, a történeti megértés viszont kiteheti az ést is az ellentmondások közé. Ravasz László, a teológus és Ravasz II