Pietrelcinai Pio atya [antikvár]

"Mindenki előtt nyilvánosan megvallom: nagy szerencsétlenség számomra, hogy nem tudom kifejezni és leírni annak az égető és állandóan működő vulkánnak a tüzét, amelyet Krisztus helyezett a bennem dobogó kicsi szívbe. Röviden így fogalmazhatok: elemészt az isten- és felebarátszeretet. Isten jelenléte szilárd a lelkemben, és pecsétként hordom szívemben. Mindig szemem előtt tartom, elcsodálkozom szépségén, mosolyán, zaklatásán, irgalmán, bosszúján, helyesebben: igazságának szigorán" - írja egyik lelkiatyjának Pater Pio da Petrelcina.E sorok írója nem olyan szándékkal látott írásnak, hogy leírja azt, amit Pio atya nem tudott megfogalmazni és papírra vetni. Még azoknak sem tudott mindent elmondani, akik legközelebb álltak hozzá. A keresztény misztika istenélmény, nem pedig fogalmazás Istenről, vagy Istennek csupán teológiai módszerekkel való megközelítése. Mindennapi élményeink elbeszéléseiben is nagyritkán tudunk mindent hűen átadni a hallgatóságnak. Mindig úgy érezzük, hogy még maradt valami, amit nem tudunk szavakba foglalni, mert meghaladja a szavak kifejezési lehetőségét. Megmaradnak titoknak az ember lelkében. Ez méginkább vonatkozik azokra a misztikus élményekre, amelyekben része volt Pio atyának. Lelkében olyan titkok maradtak, amelyeket egyszerűen nem tudott kinyilvánítani.