Páduai Szent Antal élete [antikvár]

A ferences jubileum évében Rómában jártam. Ezt az útat minden esztendőben megteszem. Úgy készülök rá, mint kisdiák a vakációjára. Rendesen ott veszek lakást a Vatikán közvetlen közelében egy kis zárdában... Ha az ablakomból kinézek, nem látok mást, csak a Szt. Péter templom kupoláját. Ez a kupola elzár előlem minden kilátást, de természetfeletti és végtelen perspektívát tár elém... Május 23-án abban az örömben részesültem, hogy Őszentsége semiprivát kihallgatáson fogadott... Tizenhatan, tizennyolcan várakozhattunk egy kis teremben. Tíz órára kellett megjelennünk, de természetesen már jó egy órával előbb ott voltunk... Mindenkinek az arcán látszott a nagy izgalom. Mellettem egy apáca remegő kézzel morzsolgatta a rózsafűzérét. A bussolanti-k peckes lépésekkel sétálgatnak el előttünk és vizsgálódva nézik a nők ruháját, hogy elég magasan záródik-e a nyak és nem túl rövid-e a szoknya... Hiába a Vatikán nem hódol be a modern divatnak.