Néhány óra a bencések között [antikvár]

Emlékezem. Pannonhalmán történt, a magyarok szent hegyén. Növendékek voltunk, tele idealizmussal, tele szent lánggal, tele akadályt nem látó nagy tervekkel, tele akadályt nem ismerő akaraterővel. Ekkor kapott meg minket először Szent Benedek szelleme, ekkor érintett meg az az addig előttünk is szinte ismeretlen és az emberek legnagyobb része előtt most is ismeretlen világ, melyet »spiritus Benedictinus«-nak hívnak. Ifjú lelkesedésünkben elhatároztuk, hogy ennek a szellemnek legszebb alkotásait közreadjuk. Programunk közt a legelsők közt szerepelt P. Oer könyvének a lefordítása: »Ein Tag im Kloster«, mert azt az eszményi bencésvilágot tárja fel, melyért mindnyájan lelkesültünk. Munkatervünknek ez a része befejezetlen maradt. Ez év januárjában kaptam az Athenaeumtól felszólítást, hogy fordítsam le Édouard Schneider munkáját: les Heures Bénédictines. Elolvastam és azt találtam meg benne még szebb és költőibb formában, amit a németek számára P. Oer írt meg s ami tíz évvel ezelőtt fellángoltatta lelkesedésemet a bencés eszményi élet iránt. Kész örömmel fogadtam el ezt a felszólítást és mert magam más irányú elfoglaltságom miatt a kitűzött időre el nem készülhettem volna vele, ketten fogtunk a munkába. Így jelenhetett meg ez a mű.