Hűségesen, fáradhatatlanul [antikvár]

Scheffler János 1952. decemberében halt meg a jilavai (Bukarest mellett) börtönben. Példamutató életet élt Börtönbe az egyházhoz, a római pápához való hűsége miatt került. Élete utolsó évei a vér nélküli vértanúság apró állomásai voltak, halála pedig ennek betetőzése. Mind a szatmári római katolikus egyházmegyében, mind a szomszédos tájakon, sokan már eddig is vértanúként tisztelték, segítő közbenjárását kérték. Az egyházmegye püspöke ezért a Szentszéktől a boldoggá avatásához szükséges hivatalos eljárás megindítását kérte. Az eljárás körültekintő, aprólékos, hosszas, életének, munkásságának, műveinek és munkáiról írottaknak (is) nagyon alapos és kritikus, teológiai szempontú megvizsgálását is jelenti. Kortársunk volt, de - s ez természetes - személyesen tulajdonképpen csak a ma már ötvenen túliak találkozhattak vele, akik gyermekként, ifjúként, a hatvanötön túliak pedig tanítványként, felnőttként, munkatársként tapasztalták egyéniségének kisugárzását. Ez utóbbiak még emlékezhetnek rá, őriz(het)ik a vele való találkozásfok) emlékét, megnyilatkozásainak, beszédeinek, tanításának egy-egy megragadó tanulságát. Többen még olvashatták is valamely tanulmányát, az egyházmegye papjai közül sokan végigelmélkedték kéziratban maradt (és terjesztett) lelkigyakorlatos könyvét.