Egy ember az embertelenségben [antikvár]

Ez a második kiadványunk ebben a sorozatban. A Gyarmati Bélánéról készült Emlékirat - "Megtalálni helyemet Isten nagy világrendjében" családi kérésre jött létre. A könyvsiker és a visszajelzések arra bátorítottak bennünket, hogy ne hagyjuk elveszni azt az örökséget, amelyet elődeink hagytak ránk. Erre kötelez bennünket Isten Igéje is: "Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket" (Zsid 13,7). Amikor erről megfeledkezünk, a veszteség nem azokat éri, akik előttünk jártak, hanem bennünket, utódokat. Ok elvégezték munkájukat, földi pályafutásuk véget ért. Már nem tudnak semmiről. Sírjukban várják Uruk hívó szavát, aki magával hozza jutalmukat is. Isten Igéje, a Szentírás is megörökítette az előttünk járt nemzedékek egyes tagjainak élettörténetét - jókét és gonoszakét egyaránt. Nem mindent értünk életükből. Döntéseik szándéka a Teremtő előtt ismert. Életük cselekedetei mind hozzátartoznak Isten népének történetéhez. Az osztályozás nem a mi dolgunk. A múlt történései - negatív és pozitív példái - azért írattak meg, hogy tanuljunk elődeink életéből (1 Kor 10,11). Michnay László 17 évig volt a Hetednapi Adventista Egyház Magyar Uniójának elnöke. Nagy szerepe volt az unió missziói munkájának a kiépítésében. Nehéz időkben (1936-1953) állította öt az Úr felelős beosztásba. Széleskörű - néha éppen az ellenség soraiban is kiépített - kapcsolatai miatt sokan aggodalmukat fejezték ki, de az egyház növekedése, emberek életének megmentése is öt igazolta. Az Úr megáldotta munkáját. A nehéz időkben sokszor gyanakodva tekintettek azokra, akiknek az Úr megáldotta munkáját. Pedig ők csak azt tették.