Barat Magdolna-Zsófia [antikvár]

Joingban, a kis burgundi városkában 1779. december 12-c éjszakáján tűz ütött ki. Ennek az izgalomnak következtében hozta világra Mme. Barat (Baratné) gyermekét - egy koraszülött kislányt. Az újszülött olyan gyönge és törékeny volt, hogy rögtön másnap kora reggel elvitték megkeresztelni a szemben lévő St.Thibault (Szent Theobald) plébánia templomba. A kor felfogásának megfelelően ily módon szándékoztak biztosítani mennyei üdvösségét. Véletlenül éppen jelen volt ott egy fiatal lányka is, akit Lujza-Zsófiának hívtak. Tekintve, hogy a keresztelő sürgős volt, őt kérték meg a keresztanyai tisztségre. így jutott a csecsemő a már előzőleg kiválasztott "Magdolna" mellé másik nevéhez: a Zsófiához. Keresztapaként viszont tizenegy éves bátyja szerepel a kereszteltek anyakönyvében. A sors azonban nem akarta a kicsi halálát; a keresztelő csak az első lépés lett Magdolna Zsófia Istenhez vezető hosszú útján. Ezt nem ő választotta magának, hanem Isten akarata tartogatott számára egy akkor még nem sejthető feladatot. Barat Jakab, Magdolna Zsófia apja, hivatása szerint hordókészítő volt. A szőlőkben gazdag bortermelő Burgundiában ez a foglalkozás a kenyérkereset meglehetősen jövedelmező módját jelentette. Magdolna Zsófia otthona egyszerűségének védettségében, környezetének szeretetteljes melegségében növekedett fel finom érzékű, gyors felfogású, értelmes, adottságokban gazdag egyéniséggé. Már fiatalon megtanult szembenézni a válságokkal, nehézségekkel. Korának eseményei gondolkodását is formálták. Nehéz idők jártak akkoriban, melyet Jean Jacques Rousseau és Voltaire zavaros eszméi és kérdései jellemeztek. A legmagasabb társadalmi rétegek tele voltak ármánnyal és botrányokkal, egyébként viszont munkanélküliség és éhínség uralkodott.