Az élet koronája [antikvár]

ff Az 1960-as évek végén, a lágyulni még nemigen akaró kommunista diktatúra idején szeretett volna a szerző emléket állítani a reformáció éveiben mártírhalált halt anabaptista prédikátornak. Fischer Andrásnak. Talán abban reménykedett, hogy ha egy 20. századi mártírtestvérét, Martin Luther King baptista prédikátort még az ateista rendszer is elismerte, hátha a szegény nép mellé álló reformátorral is ezt teszi. Engem ért az a megtiszteltetés, hogy a már majdnem nyomdakész kéziratát átnézzem, véleményezzem, ha szükségét látom, javítsam. Nem kisebbíti a szerző nagyságát, hogy az egyes fejezetek indító és befejező bekezdéseit javaslatonara szívesen megcserélte. Mivel évekig igen jó kapcsolatban lehettem János bátyámmal (ekkora volt a közelség és a korkülönbség köztünk, hogy így nevezhettem), fel is utaztam vidékről pesti lakásukra, hogy ezt a nem kis munkát közösen elvégezhessük. Noha nem is lehet egy napon említenem magamat a két költőóriással, Madáccsal és Arany Jánossal, az előbbi mégis szívesen vette, hogy az utóbbi javíthatta át a nagy művet. Ettől nem ő lett nagyobb, hanem az, akinek halhatatlan „Tragédiája" így kerülhetett már több mint egy évszázada színpadok százaira. Merem remélni, hogy az én segítségem is áldott emlékű Somogyi János testvérünket tette nagyobbá - főleg az Úr előtt - e könyv által. Mivel az al^ori cenzúra többször visszadobta a művet, mondván, hogy túl erős benne a vallási motívum, a szerző többször átdolgozta. Erősítette benne a - történelmi valóságnak egyébként teljesen megfelelő - kizsákmányolás elleni harcot, de teljes mértékben meghagyta a Biblia üzenetét. Azt, hogy az anabaptisták harcukhoz hősi hűségüket Krisztus Urunktól tanulták. (Megváltójukat következetesen így nevezték.) Az anabaptistáknak az az ága, melyhez a regény hősei tartoztak, az erőszakmentes forradalom 16. századi előfutárai voltak. A diktatúrának azonban még a többszöri átdolgozás után sem felelt meg. Amit most az olvasó a kezében tart, kb. a második - vissza- 7