Assisi Szent Ferenc és a Fioretti [antikvár]

A Fioretti nem irodalmi emlék, nem is elrejtett kincs, hanem tiszta forrás. A II. Vatikáni Zsinat és az utána eltelt évek belső megújulásunk érdekében tiszta forrásokhoz akar vezetni: az Evangéliumhoz és Tanúságtevőkhöz; nem a tanulmányokhoz, hanem az élethez, nem a szentek műveiből, életéből több-kevesebb sikerrel összeállított summákhoz, hanem magukhoz a szentekhez. Szent Ferenc Virágai (Fioretti) azon a talajon nőttek, melyet a hálás nép kegyelete és szeretete öntözött. „Szent Ferenc a népnek szentje volt, ki úgyszólván fölfoghatatlan jelenséggé vált élete és a túlvilággal való érintkezése által, s mégis legjobban értette a nép szükségeit és szenvedéseit, kezéből jól esett minden: ha ő velük szenvedett, édes len a keserűség is. Midőn bejárta Itáliát, mindenütt nyomokat hagyott szentsége, melyeket a nép híven megőrzött. Assisi Ferenc szentségét és Isten fönségét magasztalta bennök." A legendák a történelmi eseményeket megőrző krónikáknál többet és lényegesebbet mondanak el: nemcsak a történések ismeretlen okaira engednek következtetni, hanem föltárul bennük a kor emberének világnézete, egész érzelemvilága. A Fioretti a legendák virága: megtalálhatók benne a lelki élet „Szabályai" is, de nagyon egyszerűen...