Bővebb ismertető
Előszó
JÁVOR ANDRAS
„Az embert nem a születés, a földi rang avatja előkelővé,
hanem a szellem és a jellem. " (Goethe)
Dr. Schultheisz Emil, a magyar orvostörténet meghatározó személyisége, a belgyógyászat avatott főorvosa, életének egy meghatározó idejében politikus, egészségügyi miniszter. Akármilyen hihetetlen - látva ma is lenyűgöző szellemi frissességét és aktivitását - 90 éves lett.
Élete bizonyíték arra, hogy egy orvos elsősorban klinikus és csak azután közéleti ember, az ő esetében mindezen felül még kiváló orvostörténész is. Minden megnyilatkozásában, lett légyen az szakmapolitikai döntés vagy egy orvosi probléma történeti kifejtése, látni, érezni a klinikai gondolkodást, a betegellátás fő princípiumát: „Salus aegroti, suprema lex esto".
Betegek, híres betegek sora helyezte kezébe sorsát, és ő sosem az adott kor politikai vezetőit látta bennük, hanem az esendő, ellátásra szoruló beteget, akiktől haláluk pillanatáig nem szabad elvenni a reményt, a gyógyulásba vetett hitet, de amikor szükséges, fel kell tudni készíteni őket akár a leghosszabb útra is, arra, ami egy ember előtt élete végén áll.
Orvosi pályáját körorvosként kezdte és végigjárta az orvosi „szamárlétra", a kórházi orvosi lét minden szintjét. Tudja, mi történik az alapellátásban, hol vannak a hangsúlyok, mit jelent a ma oly divatos szóval kifejezett hoHsztikus ellátás. Életét a kórházi ellátáshoz kötötte, gondolkodásában a szakellátás minden formája és problémája a maga összefüggéseivel és lehetőségeivel evidenciaként van jelen. A ma már szinte csak romjaiban élő belgyógyászat az a szakma, ahonnan az összes klinikai ággal, a diagnosztika széles repertoáijával találkozik az orvos. A specializáció rohamléptekkel alakította át ezt a disciplinât, noha sosincs nagyobb szükség szintetizáló gondolkodásra adott beteg esetében, mint korunkban. „A sok bába között elveszni látszik a beteg", ami sajnos megengedhetetlen. Dr. Schultheisz Emil elsősorban a beteget látta, aztán a betegséget, és eszerint cselekedett. Ez tette lehetővé, hogy Magyarország első szabadon választott miniszterelnöke, Antall József szinte haláláig el tudta látni felelősségteljes feladatát. Egyik kortársa oly találóan fogalmazta meg az azóta már szinte mindenki által unos-untalanig ismert axiómát: Jó Isten mentsen meg minket a steril szervezőktől!"
1976-ban született Gyulán, jelenleg is itt él. Egykori középiskolájában, az Erkel Ferenc Gimnáziumban tanít magyart és történelmet, 2006-tól a Bárka folyóirat szerkesztője.
Első novelláskötete 2003-ban jelent meg, Szindbád nem haza megy címmel, a Tiszatáj Alapítvány gondozásában.
Második kötete, az Árnyas utcai szép napok ugyancsak a Tiszatájnál, a 2008-as könyvhéten látott napvilágot, s ugyanúgy elbeszéléseket-novellákat tartalmaz.
A térképnek, háttal címmel 2010-ben jelent meg kispróza-kötete, a Gyulai Hírlap Kiadó szerkesztésében.
A 2011-es könyvhétre Kis és egyéb világok című kritikakötetével jelentkezett a FISZ-nél, amely 2015-ben, ugyancsak a könyvhétre, Ki mondta, hogy jó volt című regényét is kiadta.
2015 őszén jelent meg – Farkas Zoltán, az Ektomorf zenekar énekesének közreműködésével – Outcast című életrajzi kötete, az Athenaeum gondozásában.
Novelláit angol, német, olasz, román és szerb nyelvre fordították le.