Marie Curie szerelmei [antikvár]

/ Néhány hónapja az egyik antikváriumban egy különös, alig százoldalas könyvre bukkantam. Finom kékesszürke vászonborításán látszott, hogy gondosan újraköttették. Kinyitottam. A borító belső oldalára egy címkét ragasztottak, amely nyomban megragadta a figyelmemet: az ördögöt ábrázolta. Pontosabban a démon és egy parázna vénember keverékét. Patában végződő láb, horgas orr, hatalmas, megnyúlt fül, buja vigyor, dülledt szemgolyó, amelyet a bűn guvasztott ki a gödréből. A buja teremtmény két egymásba fonódó kezdőbetűt lobogtatott: GM. Elegáns rajzolatuk nemigen illett a vénember obszcén ábrázolásához, és azt sugallta, hogy a címke az 1900-as évekből való. Nyilvánvaló volt, hogy a címke - egy ex libris - egy könyvgyűjtő megrendelésére készült, aki az ilyesféle kiadványokat könyvtárának abban a részében helyezte el, amelyet akkoriban „második sornak" hívtak: ledér szövegek gyűjteménye, amelyet titkos rekeszekben vagy a magasabban lévő polcokon rejtettek el. És mielőtt olvasni kezdték őket, kulcsra zárták az ajtót. Az ilyen olvasmány már csak azért is nagy élvezetet jelentett, mert tiltott gyönyörnek számított. És némelyek számára szégyenletesnek. Kinyitottam a kék könyvet. Trágár versek gyűjteménye, erotikus regény vagy pornográf elbeszélés? Nem, csak egy kis formátumú hetilap két száma egybekötve. A hetilap inkább hasonlított gúnyiratra, mint újságra. A rossz minőségű papír már erősen megsárgult. A cinó-bervörös borító viszont semmit sem vesztett rikító színéből, valószínűleg az volt vele a cél, hogy felkeltsék az újságosbódé mellett elhaladó járókelők figyelmét.