A klinikaalapító [antikvár]

ELŐSZÓ Hámori Artúr első tudományos közleménye 1935-ben jelent meg, az utolsó 1985-ben. Ez alatt az 50 év alatt több mint 120 munkája látott napvilágot, annak ellenére, hogy nem tartozott a sokat publikálók közé. Közmondásosán hosszú ideig tartott, amíg egy-egy tudományos megfigyelés kéziratát közölésre elküldte. Ezek az általa kidolgozott és Nagy Judit által továbbfejlesztett (szóbeli és írásbeli) prezentációs módszerek a mérvadók a 11. sz. Belgyógyászati Klinikán dolgozók számára a mai napig. Ez a maximális precizitásra törekvés és a tudományos igényesség sajnos a mai világban nem általános, ugyanis a kéziratok javításának, csiszolásának sokszori átírás és ezért hosszú megjelenési idő a következménye. Az első közleménye német nyelvű volt és munkássága során mindvégig több nyelven publikált. A magyar mellett számos német, angol, francia és orosz nyelvű munkája is megjelent. Közleményeinek listájából kiderül, hogy fontosnak tartotta a magyar tudományos közösséget folyamatosan tájékoztatni eredményéről, miközben a legjelentősebb nemzetközi folyóiratokban is közölt. Az első és az utolsó közleményének évében egy-egy munkája jelent meg, de közben volt, amikor évente 10 eredményt is közzé tett. Különösen termékeny szerző volt a '60-as évek végén és a '70-es évek elején. Ma, amikor a mennyiségi szemlélet uralja a tudományos életet újra, és újra hangsúlyozni kell azonban, hogy nem a közlemények száma, hanem kizárólag csak azok minősége jellemezheti a kutató- és oktatómunkát végzőket. Akármilyen rafináltan számított publikációs index sem képes mérni azt, hogy egy kutató-oktató orvos milyen hasznot hajt azzal, hogy az orvostársadalom számára meghatározó élményt nyújtó jegyzetet vagy tankönyvet ír. Ilyen legendás mű volt Hámori Artúr belgyógyászati propedeutika jegyzete, amely először 46 éve, 1961-ben jelent meg. Tudjuk, hogy ez a jegyzet volt évtizedeken keresztül az orvostanhallgatók fő segítsége abban, hogy megindulhassanak a klinikum rejtelmeibe. Tíz évvel később, 1976-ban jelent meg Hámori Artúr szerkesztésében „A vesebetegségek oka, keletkezése, gyógyítása és megelőzése" című jegyzete. Sokatmondó adat, hogy ez a jegyzet még négy kiadást ért meg, 1977-, '78, '79- és '82-ben.