Bővebb ismertető
Életem első húsz évét Budán, a Szentimrevárosban éltem, amelyet azonban akkortájt senki nem hívott Szentimrevárosnak, csak az egészen idős emberek, ők is csak egymás között és zárt ajtók mögött. Az efféle "szent-beszéd" ugyanis okot adhatott arra, hogy gyanússá tegye az embert, aminek azután az lett a következménye, hogy az illetőt figyeltették, lakását távollétében esetleg átkutatták, vagy akár a vasárnapi miséről jövet a rendőrségre bekísérték "elbeszélgetés" céljából - mint a "népi demokrácia ellenségét". Különösen veszélyes lett Isten és a templom emlegetése, s az Úr napjának megszentelése is az ötvenes évek közepétől, a forradalom után.