Bővebb ismertető
Előszó
Sokan azt gondolják, hogy az arisztokraták élete, különösen az uralkodóházakba tartozóké, irigylésre méltó, holott ez többnyire távol áll a valóságtól. Esetükben a rang iránti kötelesség mindig az érzelmek fölött áll - legalábbis ha szerepüknek megfelelően viselkednek. Számos elvárásnak kellett (és kell még ma is) megfelelniük. A Habsburg-családba tartozókra különösen szigorú szabályok vonatkoztak, amelyeket a családfő, vagyis a mindenkori uralkodó könyörtelenül betartatott; ő határozta meg a képzésük és karrierjük irányát, és gyakran még a lakhelyüket is ő jelölte ki.' Nemcsak a házasodási szándékukba volt beleszólása, hanem abba, kikkel barátkozhatnak.^ Mekkora teret engedett mindez arra, hogy megéljék a szenvedélyüket, és kövessék a szívük vágyát? A legtöbben meghajtották fejüket a számukra kijelölt pozíció előtt, és rangjuknak megfelelően viselkedtek, de akadtak, akik erre nem sok hajlandóságot mutattak. Mi történt ilyenkor? Mennyiben tudtak érvényt szerezni az akaratuknak? Sikeresebbek voltak a férfiak ezen a téren, mint a nők?
Habár Erzsébet és Ferenc József elsőfokú unokatestvérek voltak, neveltetésük teljesen különbözött, hiszen Zsófia bajor királyi hercegnő a Habsburg császár egyik fiához ment hozzá, míg húga, Ludovika a Wittelsbachok mellékágához tartozó Miksa herceg felesége lett. Zsófia igen hamar felismerte, hogy gyermektelen nagybátyjától Ferenc József örökölheti a trónt, így későbbi rangjának megfelelően neveltette, míg Erzsébet leginkább szülei vidéki birtokán, a possenhofeni kastély szabadságában nőtt fel, közeli kapcsolatban a testvéreivel és a helyiekkel. Egy olyan udvarba házasodott be, amelyet még mindig a szigorú spanyol etikett uralt, és amelynek már volt egy „titkos császárnéja", Zsófia főhercegné. Az udvari arisztokrácia soha nem fogadta be a „vidéki hercegnőt", aki az esküvőjekor alig múlt tizenhat éves, és akinek neveltetése egyáltalán nem felelt meg rangjának és betöltendő szerepének. Ráadásul a családfája sem volt egészen makulátlan: apai nagymamája
7