Spartacus [antikvár]

1918 őszén találkoztam először Illés Bélával. A Károlyi-forradalom alatt egy égőszemű, sápadt, vékony fiatalember jelent meg a Táltos-Könyvtár lrányi-uccai szerkesztőségében. A huszonnégyéves fiatalember rendkívül izgatott volt. Mint rövidesen kiderült: nemcsak a forradalom miatt, hanem főkép azért, mert - kéziratot hozott. Két aktuális tanulmányt. Hogy kissé megnyugtassam, nyomban hozzáláttam a rövid, kopogó mondatokba kötött, szinte tacitusi tömörségű írások elolvasásához. Nem bántam meg. Egyik a szocializmus és a szellemi munkások viszonyát fejtegette, szokatlanul biztos elmeéllel; a másik az első római rabszolgalázadás hősének, Spartacusnak életéről rajzolt alapos felkészültségre valló, drámaian plasztikus képet. Mindkét tanulmány hamarosan megjelent az általam szerkesztett könyvtár sárgaborítékos füzetei között. Megjelenésük az akkori idők viharos kavargásában is komoly figyelmet keltett.