Nagy Imre [antikvár]

Előszó könyv hőse (a szó minden értelmében) a magyar kommunista mozgalom egyik fontos, ugyanakkor számos tekintetben rendhagyó alakja volt. Vélhető, hogy az a tagja, akinek neve és emléke e mozgalom minden más vezetőjének emlékét túl fogja élni a közemlékezetben és a huszadik századi Magyarország történetének írott változataiban. Nagy Imre neve természetesen mindenek felett 1956 őszének forradalmához kapcsolódik. Ez a váratlan esemény ugyanis, amelyet az egész akkori világ lélegzetvisszafojtva figyelt, bárhogyan latolgatjuk is, egy mélyről jövő spontán néplázadás és egy kulcshelyzetben lévő - ámbár hivatalosan többször is kiátkozott - ember találkozásából született. (Ügy is mondhatnánk, hogy ettől vált lehetségessé.) E két tényező „együttállása" nélkül 1956 októbere, legalábbis a magyar, alighanem megmaradt volna külső erők segítségével vérbefojtott néplázadásnak, Nagy Imre pedig egy - történelmi mércék szerint - előbb-utóbb pusztulásra ítélt politikai irányzat tragikus, de nem túlságosan érdekes szereplőjének. Az addig érinthetetlennek hitt társadalmi-politikai rendszer drámai összeomlása, mint tudjuk, a kívülről vezényelt felélesztés dacára is egy másik Magyarországot hagyott hátra (ami azonban nem ennek a könyvnek a tárgya). Ez a tragikusan végződő „dráma", amely egyszerre volt szabadságharc és útkeresés, ugyanakkor a felkelt sokaság akaratából élére került kulcsszemélyiséget is gyökeresen megváltoztatta: a november 4-ei Nagy Imre egészen más emberré lett, mint az 1956. október 23-a előtti. Hogy hogyan és miként, azt az olvasó éppen ebből a könyvből, a tudós szerzőnek ebből a jelentős művéből tudhatja meg. Kende Péter a Nagy Imre Alapítvány kuratóriumának elnöke