Nagy Imre [antikvár]

Bevezető Nagy Imre a II. világháborút követő évtizedek magyar történelmének meghatározó szereplője volt. E periódus politikusai közül - Kádár János mellett -talán egyedül az ő neve ismert az ország határain túl is. 1944 végétől a Magyar Kommunista Párt, majd 1948-tól a Magyar Dolgozók Pártja vezetésében vett részt a magyarországi szovjet típusú rendszer kiépítésében. Ezután - a korban meglehetősen ritkán előforduló politikai vita nyomán - kizárták a vezetésből, de még az ortodox sztálinizmus éveiben visszatért oda. 1953-ban az ország miniszterelnökeként a Sztálin halála utáni korrekció vezető alakja lett. Két évvel később ismét vereséget szenvedett és újra kizárták a pártból. Nagy azonban ezt a bukást is túlélte és az antisztálinista ellenzék jelképes vezetőjeként került az 1956-os forradalmi kormány élére. Nevéhez fűződik a többpártrendszer deklarálása, a Varsói Szerződésből való kilépés és Magyarország semlegességének kihirdetése: kommunista létére az addig ismert szovjet-kommunizmustól való megszabadulás jelképe lett. Tőrbecsalása, titkos pere és kivégzése a forradalom után berendezkedő Kádár-rezsim paradigmatikus tette volt, amelyet hamarosan feledni és feledtetni igyekezett. Ez sokáig úgy tűnt, sikerült is. Mégis, halála után három évtizeddel 1989 júniusában Nagy Imre ünnepélyes újratemetése jelezte, sőt bizonyos fokig jelképezte a Kádár korszak végét és a rendszerváltást.