Méltatlanul [antikvár]

ELOSZO A szigetszentmiklósi anyaegyházközség missziói egyházközséggé való visszaminősítésének 1956-os anyagaiban ragadta meg a figyelmemet, hogy az erőszakos egyházkormányzati szándék presbiteri ellenzékének vezetőjét egyházfegyelmi ügyében nem más, mint Kardos János, a korszak több országos szintű koncepciós perének védőügyvédje képviselte. Adódott a kérdésfeltevés, hogy vajon a Rákosi-korszak református egyházán belül is zajlottak-e a világihoz hasonló koncepciós jellegű politikai perek? Ennek megválaszolása kapcsán találtam rá arra a listára, amely csak Dunamelléken huszonhét, „méltadanul háttérbe szorított" lelkész nevét tartalmazza, aminek mentén eddig kevés figyelmet kapott személyek, ügyek, emberi sorsok bontakoztak ki előttem. Kutatásom ezen nem egyszer tragikus sorsok fölötti főhajtás, megkésett igazságtétel is kíván lenni. De ugyanakkor mindenekelőtt olyan hiánypotió alapkutatás, amely a rendelkezésre álló forrásanyagok alapos vizsgálatával kíván emléket állítani a közelmúlt ezen eddig kevés figyelmet kapott fejezetének. Ezen a helyen szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik munkámat segítették. Elsőrenden azoknak a levéltári munkatársaknak, akik g)^ors rendelkezésre állásukkal és tanácsaikkal segítettek, kiemelten is a Ráday Levéltár munkatársainak, dr. Szatmári Judit levéltárosnak és Nagy Edit levéltár igazgatónak, mellettük pedig Bíró Évának (Kecskemét), Kránitz Zsoltnak (Pápa), dr. Horváth Erzsébetnek és Kánási Szabolcsnak (Budapest). Szeretném kifejezni köszönetemet tanácsaikért és forrásanyagok rendelkezésre bocsátásáért tanszékvezető asszonyomnak, Földvár)'né dr. Kiss Rékának, valamint az általa megismert történészeknek, dr. Mirák Katalinnak, dr. Köbei Szilviának, Erdős Kristófnak, Hornyák Máténak, Isó Gergelynek, Szász Lajosnak és Boér Zoltánnak.