JFK [antikvár]

ELŐSZÓ Ahogy 1939 augusztusának egyik kora reggelén a huszonkét esztendős Jack Kennedy lepillantott a Birodalmi Kancellária közelében álló berlini Hotel Excelsior ablakából, röpke betekintést nyerhetett a jövőbe: odalent az utcán náci rohamosztagosok masíroztak el. A Harvard szeptembertől negyedéves hallgatója különleges, hét hónapos külföldi tanulmányi kalandja vége felé közeledett, melynek során a londoni (ahol édesapja volt a nagykövet), illetve párizsi amerikai nagykövetségen is dolgozott, illetve tucatnyi európai és közel-keleti országban is megfordult. Minden egyes állomásán kihasználta apja összeköttetéseit, hogy helyi tisztségviselőkkel és amerikai diplomatákkal találkozhasson, kifaggathassa őket, jegyzetelhessen, és képet alkothasson a válsághelyzetben fortyogó világról.1 Most pedig épp Németország fővárosában, a náci hatalom központjában tartózkodott. Az a szóbeszéd járta, hogy Hitler seregei Lengyelország megtámadására készülnek. A természetétől fogva szkeptikus Kennedy nem volt meggyőződve erről - a német diktátor akár blöffölhetett is -, a várost eluraló feszült várakozás mindenesetre nyugtalansággal töltötte el. Minden sarkon a félelmetes náci propagandát látta érvényesülni, amint a hatóságok az alávaló lengyelek gyalázatos viselt dolgainak állítólagos bizonyítékait zúdították a berliniekre.2 Össztüzük olyannyira fékevesztett volt - amint augusztus 20-án Kennedy egy barátjának, Lem