Herculine Barbin, más néven Alexina B. [antikvár]

Egy 1868-ban Párizsban öngyilkossá lett hermafrodita önéletrajzát teszi közzé itt Michel Foucault, az elmúlt évtizedek nagy hatású francia filozófusa, néhány kortárs orvosi, bírósági szakvélemény, szenzációhajhász újságcikk kíséretében, mindenféle további kommentár nélkül. Foucault javasolta: a végtelen statisztikák, hosszú számsorok, bonyolult társadalomtudományos konstrukciók összeállítása helyett a történésznek inkább a régésztől kellene tanulni: a tárgyi emlékek feltárásához hasonlóan előásni a múlt dokumentumát, megtisztítani mindattól, ami rárakódott, elfedte és ekként közszemlére tenni: így lesz a dokumentum-momentum, a múlt emlékműve. "Néha-néha eltűnődtem, nem valami képtelen álom játszik-e velem", írja Herculine-Alexina-Camille-Abel, aki nőként nevelkedett különféle zárdákban és nevelőintézetekben, s lett tanítónő egy vidéki lánykollégiumban. Beszámolója különös olvasmány. Biztos sokan frivol ínyencségek kifecsegését várják e naplótól, s az is lehetne annak a részletes tárgyalása, hogy miként kerekedik felül a hermafrodita szervezetében és lelkében a férfitermészet, hogyan keveredik reménytelen titkos viszonyba tanítónő-társával. Pikáns kalandok helyett azonban inkább megindító, zavarba ejtő érzelmekkel találkozunk. Furcsa, szomorú történet, mely nehezen bír kimenni a fejünkből.