Bővebb ismertető
Az egykori nemzedéktársak - ma már nyugdíjasok - mellett jobbára csak az 1940-es és 50-es évek kutatói tudják, hogy ki is volt Naményi Kiss Sándor, a Magyar Parasztszövetség egykori igazgatója. Fájdalmas, valamennyiünket szegényítő hiány ez, hisz a saját belső törvényei szerint kialakuló magyar demokrácia erőszakos felszámolásának során félreállított fiatal politikus nemzedék talán legtehetségesebb tagjáról van szó, akinek személyes tragédiája magába sűríti nemzedékének és a már születésében tönkretett magyar demokráciának a tragédiáját is.
A korszak szellemi és politikai életének meghatározó személyiségei Kiss Sándort a legelsők között tartották számon. Amikor Németh László 1945 decemberében arról töprengett, hogy kik lehetnének azok, akik a különböző pártokból a politikai torzsalkodásokon felülemelkedve képesek lennének a népi gondolat, az egyetemes magyar és emberi értékek képviseletére, akkor a kisgazdapártból Kiss Sándor jutott eszébe, aki - mint írta - „a mi neveltünk." Nagy Ferenc pedig így emlékezett: „Kiss Sándor a paraszt és értelmiségi képviselők körében egyaránt megbecsült ember volt. Becsülték tudását, politikai éleslátását, puritanizmusát és hatalmas munkabírását. Néhányan azt is tudtuk, hogy a kommunisták több ízben próbálták már megkörnyékezni őt is meg Vatai Lászlót is. Nagy nyereség lett volna számukra ez a két kiváló ember; Kiss Sándor szegényparaszti származásával és népszerűségével, Vatai László pedig elismert filozófiai tudásával. Mind a ketten határozottan visszautasították a kommunisták közeledését, s nyíltan hitet tettek a magyarsághoz és a keresztyénséghez való ragaszkodásukról, s nem csináltak titkot abból sem, hogy a marxista ideológiát idejétmúltnak tekintik.
Nyilvánvalóan elutasító magatartásukkal érlelték meg a kommunistáknak azt az elhatározását, hogy ki kell irtani a magyar közéletből azt a nagyszerű két fiatal demokratát."