Bővebb ismertető
A sok más, sokszor emlegetett s hangosan ünnepelt jubileum között elérkeztünk az idén egy már-már majdnem elfelejtett jubileumhoz. Kerek hétszáz évvel ezelőtt, 1235-36-ban járta meg Alánia vad vidékeit, a kirgizpuszták élettelen birodalmát, az Ural erdőborította lejtőit s a végtelen orosz rónaságokat egy magyar domonkosrendi szerzetes, névszerint Juliánusz.
Ez az út reánk,a magyarokra nézve több okból is nagyon nevezetes. Elsősorban ez alkalommal fedezte fel Juliánusz barát Ázsia magyarjait abban a Magna Hungariában, amelyet a legtöbb nyugati s hazai krónika megemlített ugyan, de csak annyit tudtak róla, hogy valahol meótisz ingoványain túl, Európa és Ázsia határán fekszik.
Másodsorban Juliánusz volt az, aki közvetlen értesülései alapján elsőnek hozott hírt Európában a tatátrok közeli, támadó szándékáról.
Harmad-, de nem utolsó sorban Juliánusz útja tette újból ismertté Ázsiát az ókori földrajzi ismeretek széles perspektiváját már rég elveszített Nyugat előtt.
Már maga az a tény, hogy ezek az eredmények nem tudtak elveszni az Idő óceánját borító feledés sötét ködében, bizonyítja nem mindennapi voltukat.
Aki pedig ilyen tetteket visz véghez: nem mindennapi, szürke ember. Valóban, Juliánusz testvér az évezredes magyarság egyik legnagyobb alakja: tudós és hős, vallásának egyik legelszántabb apostola.
Ami hét szerzetestársának nem sikerült, végrehajtotta ő: a földi poklok minden kínján keresztül felkutatta azokat a magyarokat, akik a honfoglaló törzsektől elszakadván az Ural nyugati lejtőin telepedtek meg.