Bővebb ismertető
A jelen munka II. Rákóczi Ferencz életének utolsó húsz évét írja le, 1715-től kezdve, a mikor XIV. Lajos halála folytán helyzete a franczia udvarban gyökeresen megváltozott. Mindeddig a napkirálynak állandó kegyét élvező előkelő vendég volt ott és csak most, a regens kormánya alatt nehezedett rája a száműzetés egész súlya. Ezen utolsó francziaországi, majd törökországi tartózkodása két szempontból érdemes új, részletesebb megvilágításra. Az egyik emberileg is érdekes lélektani problemát foglal magában: miféle hatással lehetett a száműzetés az állandó kísérői: egyedüllét, erkölcsi és politikai elszigeteltség, anyagi bizonytalanság, a hazájától távol idegenben bolyongó fejedelemre. A másik inkább egyetemes történeti vonatkozású: a száműzött politikai törekvésekeinek az akkori európai diplomatiai mozgalmak közé való beállítása. Ez utóbbi szempontból szükségesnek találtam egyrészt Rákóczi politikai lépéseinek czéljait és eszközeit pontos vizsgálat tárgyává tenni, másrészt az ő törekvései háttere gyanánt az európai államok egymáshoz való viszonyát nagy vonásokban jellemezni. Az úgynevezett Rákóczi-emigratio sorsára csak annyiban tértem ki, a mennyiben ez előbbi két problema megoldásánál szükségesnek látszott.