A Churchill-tényező [antikvár]

BEVEZETÉS AZA KUTYA CHURCHILL Ugy nőttem fel, hogy semmi kétségem sem volt felőle: Churchillnél kiemelkedőbb államférfit Angliában keresve sem találni. Már egészen kiskoromtól fogva eléggé pontos fogalmaim voltak arról, hogy mit is tett: bár szinte teljesen esélytelenül indult, mégis sikerült győzelemre vezetnie a hazámat, mégpedig a világ egyik legvisszataszítóbb zsarnoki rendszerével szemben. Élettörténete alapvető mozzanataival tisztában voltam. Leo öcsémmel annyit böngésztük Martin Gilbert Life in Pictures (Churchill élete képekben) című életrajzát, hogy kívülről fújtuk a képaláírásokat. Tudtam róla, hogy mestere volt a szónoki beszéd művészetének. Apám (ahogy más apák is) gyakran idézte leghíresebb sorait - már akkoriban is érzékeltem, hogy ez a fajta tudás kihalófélben van. Tudtam, hogy humoros volt, gyakran tiszteletlen, s még saját kora mércéjével mérve sem lehetett politikailag korrektnek mondani. Vacsoraasztalunknál gyakran hangzottak el róla szóló apokrif sztorik: például amelyben Churchill a vécéből üzeni meg az őt kereső királyi főpecsétőrnek, hogy éppen a klotyón őrzi a pecsét, és hasonlók. Ismertük azt is, amelyik szerint Bessie Braddock szocialista képviselőnő állítólag lerészegezte, mire Churchill meghökkentő gorombasággal annyit vágott oda, hogy a hölgy meg randa, s hogy ezzel szemben ő reggelre legalább ki fog józanodni. Azt hiszem, halványan derengett valami a konzervatív miniszter és a királyi testőr esetéről is Valószínű persze, hogy ezt a sztorit már mindenki ismeri, de annyi baj legyen. Nemrégiben Churchill unokájával,