Messi - Nem király és nem isten [antikvár]

1. fejezet A meglepetés LIONEL ANDRÉS MESSI úgy mosolygott, ahogy akkor szokott, amikor váratlanul valami szégyen éri: enyhén lehajtott fejjel, hunyorgó szemekkel, arcán mély gödröcskékkel, az ajkába harapva, kezével pedig tagadóan intve. Szorosan a háta mögé tett karokkal, már-már megadóan ácsorgott az apró ember a hatalmas Camp Nou kezdőkörében, mintegy beismerve, hogy ezen a forró augusztusi napon a jelen lévő két rosarino közül a másik az ügyesebb - vagy legalábbis bátrabb - a hatalmas barcelonai szurkolótábor jelenlétében. A földije ugyanis olyat tett éppen, amit Messi addig a pillanatig gondosan elkerült, hiába töltötte a fél életét ezen a mediterrán vidéken. Gerardo „Tata" Martino ugyanis katalánul szólt a publikumhoz, nagy nyilvánosság előtt - ezt pedig a második legnépesebb spanyolországi nagyváros különleges mikrokozmoszában mindig nagyra értékelik. Messit szeretik Barcelonában. Amikor nyilvánosságra hoztak egy közvélemény-kutatást, amely szerint a Bar^a szurkolói