Az aranycsapat és a kapitánya [antikvár]

Könyvem megírásának pillanata valamikor 2006. november 17-e, illetve december 9-e között érkezett |1| A Puskás Ferenc halála és temetése közötti intervallumban a futball-legenda elmúlásának hazai és külhoni recepciója, s mindennek erősen ellentmondásos mozzanatai ragadták meg szerzői képzeletemet. No meg két, immár történelmileg igazolt tény is, amelyekről azokban a kritikus napokban szereztem tudomást. Puskás a közvélekedés ellenére nem Kispesten, hanem Zuglóban, és nem 1927. április 2-án (miként a világ nagy lexikonjaiban szerepel), hanem huszonnégy órával korábban szállott alá közénk a földre. Nyilván azért hamisította meg mindnyájunk Öcsije személyi igazolványának adatát, véli Szöllősi, hogy ne zrikálják társai az öltözőben. Mármint amiatt, hogy e bizonytalan, szeszélyes napon látta meg Isten szabad egét. Talán azért is, sugallja tovább a szerző, hogy „lebolondozhassa" nem is mindig elegáns élceinek állandó és kitüntetett tárgyát - a kétségtelenül sajátos észjárású, de másképpen öntörvényű Czibor Zoltánt (1929. augusztus 23.-1997. szeptember 1.). Azt az egyedüli „kollégáját", aki a pályán, de bizonyára azon kívül is, szembe mert szállni vele, a világ valaha élt talán legnagyobb futballzsenijével. Vagyis ifjabb Purczeld Ferenc Budapest XIV. kerületében, a herminamezei Uzsoki utcai kórház szülészetén jött a világra - körülbelül egy kőhajításnyira e sorok írójának Róna utcai lakásától. S mindössze négyszáz méternyire attól a valaha Korong utca-Columbus utca sarkán álló ingatlantól, amelyet az Aranycsapat kapitánya, némi vezetői segédlettel 1954 augusztusában vásárolt, s háromtagú családjával ott is élt egészen 1956. november 1-jéig. Talán ötvenlépésnyire a „város peremétől" - József Attila emléktáblával díszített, Korong utca 6. szám alatti hajdani otthonától.