Papp Laci [antikvár]

"Derék öklészünk teljesítményét csak a szicíliai Naxos szülöttje, Tissandros múlta felül, akinek fejét időszámításunk előtt mintegy négy évszázaddal négyszer övezte olimpiai babérkoszorú" - írta dr. Mező Ferenc egy ízben Papp Lászlóról. Én - mint a jelen krónikása - csupán annyit tehetek hozzá, hogy a századmásodpercek korában bizony hosszú időnek tűnik, az a közel két és félezer esztendő, amennyit a sporttudósításoknak várniok kellett, amíg ismét született egy olyan kimagasló egyéniség, aki három olimpián: Londonban, Helsinkiben és Melbourne-ben is a dobogó legfelső fokára került. Jómagam azon szerencsések közé tartozom, aki szemtanúja lehetett Papp Laci valamennyi olimpiai győzelmének és az elmúlt huszonöt esztendő alatt számtalan mérkőzését közvetíthettem. S mert rádióriporter számára mindig hálás feladat győzelmet közvetíteni - mindig hálás leszek neki, hogy egy-két kivétellel soha sem hagyott cserben. De hálás vagyok neki azért is, mert ha szívvel-lélekkel küzdeni tudó versenyzőre, vagy feladatát értő, lelkiismeretes edzőre bármikor is példát kerestem - bármely sportágról is volt szó - mindig nyugodt lélekkel hivatkozhattam Lacira. Biztosan tudtam, hogy nálánál nem találok jobb példát, követendőbb példaképet.