Neonradír [antikvár]

Gerincen apró sérülés nyoma.
Sokan tudják, kevesen ismerik: Kiss Tibi, a Quimby frontembere, költő és rockikon diplomás képzőművész. "Emlékszel, egyszer egy újságíró azt kérdezte tőled, hogy csinálod azt, hogy írsz, zenélsz és festesz is? Azt mondtad, amit élek, azt játszom, amit játszom, azt festem, amit festek, azt írom." A Neonradír új oldaláról mutatja be az énekes-gitáros-dalszövegírót - az évekig készülő album Kiss Tibi életének és gondolatainak képeskönyve: az egyetemista, szárnyait bontogató festő, a mámor démonaival megküzdő sztár és az újrakezdő művész alkotásainak gyűjteménye, amelynek minden oldala önálló műalkotás. Korai, érett munkáival indít a kötet: tanulmányrajzok, verseskötetekhez készített illusztrációk, bizarr figurákat felvonultató festmények. Ezeket követik a pokol bugyraiba alámerülő művész jártában-keltében fecnikre firkantott skiccei, "egy olyan korszak lenyomatai, amikor semmi sem működött". Majd kiszínesednek, élettel telnek meg a képek, a humoros, ironikus, kritikus, erotikus, játékos és kísérletező, motívum gazdag festmények, grafikák és vegyes technikájú kompozíciók. Az alkotásokat Kiss Tibi gondolattöredékei, színes történetei, és a zenésztárs, jó barát Livius párbeszédes jelenetei kísérik. "A rajz mindig jelen van az életemben, akkor is ha turnéra megyünk, lemezt készítünk vagy utazom: egy mappa, egy jegyzetfüzet, pár filctoll mindig van nálam, ha más nincs, akkor firkálok."