Napló 1917-1922 [antikvár]

Vázsonykői és zicsi Zichy Eleonóra (1867-1945) 1885-ben ment férjhez Andrássy Gyula fiához, Andrássy Tivadarhoz (1857-1905). Tivadar halála után négy évvel a családi vagyon egyben tartása miatt sógorával, ifjabb Andrássy Gyulával (1860-1929) házasodott össze. Fiatal korától naplót vezetett, a húszas években emlékirat írásába is belefogott, végül nem készült el vele. Az 1917-1922 közötti éveket felölelő jegyzetei sem teljesek, vannak hiányos és töredékes szakaszai, bejegyzései, de mindezek nem vonnak le páratlan értékükből. Az írások nemcsak magándolgok, -események és történetek repertóriuma, hanem leveleket, bejegyzéseket és a családtagok feljegyzéseit is megörökítő valóságos és hiteles kordokumentum, melyben Andrássy Gyula, Apponyi Albert, Bethlen István és mások által írt sorok is szerepelnek. A diplomatikus férjjel szemben az asszony szókimondó és határozott, nem rejti véka alá ellenszenvét például a Károlyiakkal vagy másokkal szemben, amikor a lánya esküvője vagy az emigráció kérdése felmerül. A család a világháborút követően komoly anyagi veszteségeket szenvedett el: az erdélyi vadászkastélyt a románok, a tőketerebesit a szlovákok foglalták el, a naplóban számos rész foglalkozik a fosztogatásokkal: "Erdélyben iszonyú pusztítások folynak, amiről persze az újságok hallgatnak. Sok az erdélyi menekült. Rengeteg sok kastélyt feldúltak a románok. A falvak egymásnak háborút üzennek. Az erdélyi urak és földbirtokosok a béketárgyalásokig teljesen koldusbotra juttatják és a magyarokat addig kipusztítják. [...] A csehek is rendet csinálnak és most Szepes felett a lengyelek kezdenek nyugtalankodni. A szerbek pedig csak Pécsig terjeszkednek.Egypár francia megjött és undorító látni az értük való szerelmi hevülés túlzásait. Pedig egyre jobban kezdik kimutatni imperializmusuk foga fehérjét, és nem értem miért őrüljünk meg a gyönyörtől, valahányszor egy francia megjelenik a látóhatáron." A páratlanul gazdag forrásanyag Magyarország történelmének egyik legizgalmasabb időszakát taglalja, melyben a világháború, a forradalom, Trianon, a Horthy-korszak első évei ugyanúgy benne vannak, mint a kor ismert közéleti személyiségei Kun Bélától Friedrich Istvánon át Bethlen Istvánig és Teleki Pálig. E portrék nem csupán szubjektív benyomások lenyomatai, Zichy Eleonóra igencsak tájékozott volt a korszak politikatörténetében, számos politikust ismert személyesen, ahogy az arisztokrácia szinte valamennyi tagját. Visszaemlékezése a boldog békeidők krónikája, kritikái, helyzetértékelései olykor meghökkentően hatnak az eseményeket vagy a személyeket nem ismerők számára.