Napkönyv [antikvár]

"... mert az egész szöveg, úgy ahogy van, szőröstül-bőröstül igenis a Kornisról szól. És higgyék el nekem - kik? -, ezt nem onnan tudom, hogy sok mindent tudok a Kornisról, ami benne van a Napkönyvben a Táborról - amolyan adatfélékről beszélek most -, hanem onnan, hogy mindennek ellenére mégis benne van a Napkönyvben a Táborról - amolyan adatfélékről beszélek most -, hanem onnan, hogy mindennek ellenére mégis benne van a könyvben, hogy az a bizonyos ábrázolt Tábor mégis a nem-ábrázolt Kornis: s valahogyan aztán az is benne van, hogy egy ábrázolt Kornisról (önéletírás!) a nem ábrázolt Kornis így mégsem írhatott volna. Szóval, ide kell majd kilyukadni. Mert valószínűleg éppen ettől lett a Napkönyv remekmű." Vajda Mihály "Új műfaj? Na ja, mit tudom én. Az ÉN tökéletes lemeztelenítésén keresztül - ilyen szemérmetlenül őszinte könyvet én még soha a büdös életben nem olvastam, de enélkül nem mehetett volna - sikerül újrakonstruálni a világot..." Vajda Mihály "Nem olyan bonyolult: egy gyáva kutya lesz a főszereplő. Aki nem mer a szargödörből kiugrani. Mert azt szeretné, ha valaki leugrana érte. Vegye karjába őt a Nagyisten! Ez a heppje. De csak én jövök arra, Hamlet, a zsidrák, ki egy idő óta (bár nem tudom, miért) elvesztettem minden kedvemet, s felhagytam minden szokott gyakorlatimmal, és - igazán - oly nehéz hangulatba estem..."