Van má-ásik! [antikvár]

Van másik! - kiáltja vidáman, és egy újabb hangszert varázsol elő Eötvös Gábor, a világhírű zenebohóc. Varázsszava, melyet a grundon focizó gyerekektől kezdve neves politikusokig jószerivel mindenki használ, fogalommá tette nevét és alakját. A tíz-tizenöt perces számot a fővárosi Nagycirkusz porondján, az országot járó cirkuszokban, esetleg a televízióban már csaknem mindenki látta és hallotta, s bár Eötvös Gábor a kialakított produkción szinte semmit sem változtat, valahányszor újra találkozunk vele, harsány derűre fakadunk mutatványa láttán, úgy is mondhatnám: a győzelemnek valami különös érzése vesz erőt rajtunk. Mert ott áll a porondon ez az alacsony, 70. életéve felé közeledő bohóc, fején kicsiny kalapjával. Arca karakterisztikusan sminkelt, de azért nincs rajta a derűfakasztást szolgáló krumpliorr. Nem visel ormótlan cipőt sem. A kabátja is csak azért bő, hogy elférjen benne az a sok hangszer, amelyet megszólaltat.