Út a paradicsomba [antikvár]

Élete során számos filmet forgatott és újraforgatott, Oscar-díjakat nyert és vesztett, milliókat keresett és bukott, gyermekei, unokái, dédunokái születtek, és meghalt egy fia. Templomokat épített és rombolt, szőlőt termesztett és szakáik növesztett, szőlőt taposott és szakállt borot\^ált. Forgatókönyveket írt és dobott kukába, összevágott, majd újravágott filmeket, harcolt a stúdiókkal, harcolt az új időkkel, győzelmeket aratott, vereségeket szenvedett, agybajt kapott. Felépített egy stúdióbirodalmat és egy vendéglátó-birodalmat, pokolra szállt és mennybe ment, elvesztett és újraálmodott egy édenkertet. - Vicino-morte vagyok - közölte a közelmúltban, felnézve a Me-galopolis legfrissebb forgatókönyvéből. - Tudod, mit jelent ez? - Azt tudom, hogy a morte „halált" jelent - A vicino pedig annyit tesz a „küszöbön". Szüntelenül változik. Ügy tartják, az embernek csak egy élete van. Sőt nagy részüknek még annyi se jut. Francis Ford Coppola többször új rákezdte a sajátját. A természet közismert rendje szerint gyermekként kezdte, mint mindannyian, aztán megöregedett, és előbb-utóbb meghal. Ám filmkészítőként képzelete újabbnál újabb világaiban él, saját és mások öröklétének megannyi boszorkánykonyhájában. 1966-os első filmjével, amely a beszédes Te már nagy kisfiú vagy (You're BigBoy Now) címet viselte, Francis Ford Coppola olyan kolosszális, életre szóló önmegvalósítási kísérletbe fogott, amilyet kevés rendező engedhetne meg magának - mind lelkileg, mind anyagilag -, más nem is vállalkozott rá. Míivészi és közösségi értelemben egyaránt példátlan filmcége, a Zoetrope - görögül: „életkerék" -, ez a virágzó, pusztuló és 13