Tóth Menyhért grafikái [antikvár]

Részlet: Tóth Menyhét festőművész 74 éves. Haja hófehér, egyik szeme sérült, jobb lába műláb. Sántikál, de a mű bizonyos pontjain "megemelkedik", abbahagyja a sántikálást. Fehér inget és kopott nadrágot visel. (A szín csupasz és fehér, de ebből először semmit nem láttunk, mert a játék teljes sötétséggel indul. Tóth Menyhért jellegzetes sántikálással, "kopogó falábbal" fel-alá sétál. A szavak töredezetten, szaggatottan törnek fel a művészből. Még sötét van, amikor elkezd beszélni. Szavai alatt fokozatosan világosodik ki.) Ég, föld Megáll egymagában - Velem szökik virágba. Fölfordulok, azt sem bánom: Életem túl van a halálon. (Mintha esti szürkületben mondaná.) Aprócska lehettem, mikor gödörbe raktak, hogy el ne másszak. Majdnem felfaltak a disznók. Pedig az állatoknak is emberarca van. Rám néznek. Visszanéznek rám...