Tolnay [antikvár]

I. Gyökerek. Forrásvidék A XX. századi első váradi évtizedekről emlékezések, regények és nem utolsósorban hiteles dokumentumok révén rajzolt képet a történelem. Az a nagy ütemű gazdasági és társadalmi fejlődés, mely kulturális vonzatával A Holnap városává emelte a Pece-parti Párizst, hirtelen tört derékba az 1. világháború kitörésének pillanataiban. A háborús előszelek már 1913-ban rossz idők jóslatát hozták a Körös-parti városba. Bár a kávéházak, mulatók világa látszólag változás nélkül élte kirakat-életét, a színház és a kabaré-pódiumok szereplőit is elegáns közönség ünnepelte, a gazdaság már érezte az idők jövendő változását. A kereskedelem ászai jövedelemcsökkenésről panaszkodtak, az ipar piacokat vesztett, és a bérből élők egy része megismerte a munkanélküliség velejáróit. Ebben az esztendőben került Váradra a pécsi hivatásos katonacsaládból származó Tolnay Géza. Ö nem vállalta a família katona-örökségét, a tiszti egyenruha helyett a kevésbé romatikus, de nyugodtabb életet jelentő vasutassapkára vágyott. Patinás Pécs városából egy kis kitérővel érkezett: a Magyar Államvasutak iskoláját Petrozsényben végezte el, majd a húszesztendős fiatalt Váradra helyezték. fWagyarországon a kapitalista fejlődést mértékletesen vállaló Pécsről, a dinamikusan változó bihari megyeszékhelyre, Nagyváradra jogos álmokkal jött. MÁV-alkalmazottnak lenni a bizonytalanságban is biztos állást jelentett, a kincstári fizetés mértéktartó, de becsületes élet feltételeit teremtette meg. Itt ismerkedett meg a Szilágyságból származó, elszegényedett földbirtokos család már váradi lányával. Veres Máriával, akit hamarosan feleségül vett. A fiatalasszonnyal, ha vagyon nem is, de az egykori jólét töredékeire épülő polgári életmód emlékei és élményei is velejárói lettek mindennapjaiknak. Hamar gyarapodott a család, négy gyermek ülte körül az asztalt. Tolnay Tibor volt köztük a legfiatalabb. Édesapja tegnapokból táplált katonatörténeteinél érdekesebbnek találta anyja famíliájának olykor anekdotás jellegű históriáit, az egykori 1000 hold látványos kimúlását, de a mama történeteit gyermekkori nyaralási emlékek is hitelesítették számára. Járt még a nagyszülők somlyói olajmalmában, szüretelt a Magura lankáin ápolt szőlősben, ma is felidézi az öreg borospince illatát, A rokonság egy-két jellegzetes figuráját is festőszemmel