Paganini élete [antikvár]

Részlet a könyvből: A genovai temetőben A garabonciás szél megzörgette a temető falára felkúszó repkényeket, megborzongatta a karcsú pineákat és a ciprusok ágait. Kékes holdfény hullt a kavargó ködfoszlányok között a genovai temető fehér szobraira, mohos sírkövekre és a régi, fekete keresztekre. Jutott a tengernek is a szelíd égi fényből. Csillogva gördültek a hullámok a part felé és fehéren porlódtak szét a sziklákon. Egy hegedű panaszos hangja vegyült a szél zúgásába és a tenger morajlásába... Kimondhatatlan bánat, fájdalom és kétségbeesés sírt az éjszakai muzsikában. Sötét árnyak mozgolódtak a temető vasrácsos kapujánál. Fekete köpenyek lebegtek a szélben, a holdfény fakó arcokat világított meg. A magas, fekete kapun tompa arany betűkkel egyetlen szó: Feltámadunk! De a hegedű nem ismerte a reményt és feltámadást. Az elhagyatottság, a szomorúság, a félelem hangja hallatszott a sírok közül... Ez a hang illett a halottasház üres szemgödrökhöz hasonló ablakaihoz, a repkénnyel befutott magas falhoz, a szürke fatörzsekhez és lomha, kavargó, ónszínű ködfoszlányokhoz. Elfojtott suttogás hallatszott a nagy, vasrácsos kapu körül. Kidülledt szemek lestek a rács mögül az éjszakai hegedűst. Egy kövér, nagytokás ember, a fűszeres a via Rossáról megkérdezte diadalmasan: - Nos, hát nem volt igazam, hogy minden éjszaka itt hegedül a temetőben? - Szörnyűség! - sápítozott a borbély felesége. - Most már magam is elhiszem, hogy az ördöggel cimborál. - Annyi bizonyos, hogy nincs egyedül a temetőben - súgta valaki a hátuk mögött. Többen beszéltek egyszerre, sokféle hang összeolvadt a szél süvöltésével. - Láttam a Gonoszt. Fekete köpenye volt és vörös kesztyűje... - Valami furcsa barett volt a fején... - Hosszú karja lógott az oldalán, és csontvázak ugráltak körülötte. - Szörnyűség! Jelenteni kellene a hatóságnak! - Megzavarja a halottak nyugalmát! - Ostobaság! Babonás fajankók vagytok! - tört ki Giacomo Costa, a város első hegedűse, aki szintén ott állt a leselkedők között. - A fiatal Paganini hegedül í a temetőben. Megismerem a játékát. Egyedül van, nincs vele senki. - Az ördög vezeti a vonóját! - mondta a fűszeres felindultan...