Kőbe zárt fájdalom [antikvár]

OROSZLÁNBŐGÉS Csillagtalan éjszaka, sűrűn gomolygó felhők takarták a holdat. A föld meghajolt a sötétség súlya alatt, a homály kemény nyomása újjáalkotta s új idomokba öntötte a tájat, a nappalitól elütő arculatot kölcsönzött neki; új utakat vetett szerteszét, tévutakat, amelyek kivezettek a világból, új mélyedéseket vájva szakadékká alakította át a völgyeket, új dombokat duzzasztott fel, magaslatokat keresztek és zarándokjelek nélkül, meredekebbre vonta és meghosszabbította a lejtőket, a sziklafalakat azonban, amelyeket egymásra halmozott, szét lehetett húzni, félre lehetett tolni, de ha átkeltél rajtuk, többé sohasem találtad meg a visszafelé vezető utat. Mindent elborított a szurokfekete éjszaka, s a végtelen térségen három lovas száguldott tajtékzó paripákon. Akár a kísértetek, nesztelenül hatoltak át a sötétségen, a nedves talaj elnyelte a ló-paták dobogását. Csupán az élen haladó férfi ismerte jól az utat, ámde most ő is tétovázott, felállt a kengyelben, de nem látott mást, csak éjszakát. * A sötétség egyre sűrűsödött. Megérinthetted, ujjaid közé vehetted, akár a sarat, bekenhetted vele a kezedet s az arcodat. Az éjszaka fala aztán egy-egy pillanatban zuhogó fekete vízeséssé alakult át, elárasztotta a lovasokat; a három férfi nyelte, itta a homályt, fuldoklott benne, a lovak pedig, fittyet hányva az éles serkentő szavaknak és a sarkantyúk égető szúrásainak, felágaskodtak, izgatottan vetették ide-oda tarkójukat, és úgy szegték fel a fejüket, mintha levegő után kapkodnának. A férfiak megálltak. Talán mocsarat sejtettek maguk előtt, halálos ingoványt. Torkukat szorongatta ez a sötétség. Az élen haladó azonban nem törődött semmivel, s egyre csak az út folytatására nógatta társait. Egy szélroham hírtelen széttépte a felhőket, előbukkantak a csillagok, megjelent a hold. A férfiak megdermedtek, mintha valaki egy csapásra lemeztelenítette volna őket. A holdfény először nem a felhők peremén hatolt át, és nem fokozatos lökésekkel morzsolta szét a sötétséget, hanem villogó kardként széthasítván a fekete égboltot, lesújtott a földre. Sugarai elöntötték az egész tájat s ez tüstént visszanyerte eredeti képét. Előbukkant a férfiak — húsból-vérből gyúrt emberek — meztelen arca, a fény letépte róla a sötétség álarcát. A cinkfehér hold lassan úszott 9