Jászai Mari [antikvár]

ELŐSZÓ A MÁSODIK KIADÁSHOZ Jászai mondását irtain mottóul e kötet elé: „Sohasem volt az nagy, aki a halála után nem. nagy." Az első kiadás visszhangja bizonyítja, mily nagy volt ő már életéhen, ha jó három évtizeddel halála után régi rajongóihoz újak csatlakoznak: fiatalok, akik színpadon sohasem látták. Munkámhoz hasznos útmutatással szolgált az a halomnyi levél, melyeknek írói szabatosan megjelölték, mi az a sok-sok minden, amit még tudni szeretnének Jászai Mari sajátságos életútjáról s még sajátságosabb egyéniségéről. Hiszem, hogy a hat új fejezet: Vendégszereplései, A versmondó, A tanár. Harcai, Szerelmei, nemkevésbé az utolsó külön rész, Műhelytitkai, művészi élvei valamelyest kielégíti kíváncsiságukat. Ezúttal még fokozottabb mértékben ragaszkodtam elvemhez, hogy ne beszéljek Jászai helyett. Könnyebben is tehettem, mert megengedte a terjedelem. Mivel a bő új anyag parancsának, akarva, nem akarva, engedelmeskednem kellett, a fejezetek arányai tetet7tesen eltolódtak. Elnézést kérek ezért a szépséghibáért. Egyes ismétlődéseket sem tudtam elhárítani, mert a különféle fejezetekben futó azonos témaszálak óhatatlanul egymásba szövődnek. Természetesen hézagos ez a kötet is. Bármennyit bíbelődtem a válogatással, mégsem sikerült foglalatba illesztenem Jászai írásainak valamennyi ékkövét. Nemcsak gyémántszilánkok, hanem szoliterek is kimaradtak a foglalatból. (Hasonlóképpen selejtes kövek is.) őszinte hálával tartozom a Magvetőnek, hogy e bővítésre módot adott, úgyszintén Keresztúry Dezsőnek a készséges segítségért, és mindazoknak, akik anyagot vagy adatot bocsátottak rendelkezésemre.