Bővebb ismertető
A Tetemrehivás festője ő, - ahogy Szinyei a Majálisé. Mindegyik festett előtte is, utána is nem egy kiváló munkát, de jelentőségük oda van kapcsolva első nagy nekilendülésük emlékéhez, melytől romantikus fényt nyernek, főleg Gyárfás Jenő, aki fiatalon elbujdosott és semmi sem tudta többé visszahozni közénk. A Szépművészeti Muzeum ujabban felszinre került műveivel ráterelte a figyelmet, az Ernst-Muzeum Magyar Remekművek kiállitásán döntő sikert aratott, de Gyárfás Jenőt mindez nem érintette, maradt tovább távol erdélyi buvóhelyén s talán nem is tudja, minő elismerés, milyen tisztelet veszi körül, hogy ma már legjava művészeink közé sorozzuk, hogy művésztársai s a műbarátok hódoló sokasága állja körül a Szépművészeti Muzeumban műveit; nem Gyárfás Jenő Sepsiszentgyörgyön rejtőzködik továbbra is, éli a maga rejtelmes életét és cserbenhagyott művészete, mint egy nagy, de megoldatlan kérdőjel, ágaskodik elénk.
Az irodalomban nem ritka az olyan eset, mikor egyetlen zseniális mű őrzi meg az alkotója nevét. Elég, ha a Marseillaise szerzőjére, Rouget de l'Isle-re, a Manon Lescaut irójára, Prevost abbéra, vagy irodalmunk két magányos zsenijére, Katona Bánk bán-jára, Madách Ember Tragédiá-jára gondolunk, - de a képzőművészet terén ez már sokkalta ritkább. A fiatalon elhalt Giorgione vagy Carel Fabritius természetesen csekély számu munkát hagytak hátra, de ritka az olyan eset, amikor egy munka kimagasló értékéhez füződik a művész egész hirneve, mint a Grünewaldé, akit colmari nagy festménye emelt a legnagyobbak sorába.