Gulácsy Lajos [antikvár]

Magánmítoszokat teremtő eklektikus korunkban talán egyetlen művész sem vált annyira aktuálissá, mint a századfordulón alkotó zseniális, ám tragikus sorsú festőművész, Gulácsy Lajos. Művészete azonban nehezen hozzáférhető, az idő tárja csak föl a sötét tónusok ködéből előtűnő leheletfinom árnyalatokat, a többszörös rétegben felvitt, időnként visszakapart, majd öregített felületek játékát. De türelmet és elmélyülést igényel az is, hogy megérintsen a tájban feloldódó alakok, a bizonytalan vágyaktól terhes női arcok, a szerepjátszó önarcképek vagy a régmúlt szellemét idéző sikátorok, sötét zugok és villakertek poétikus melankóliája. Édesapja, idősebb Gulácsy Lajos mérnök, fia születése előtt a Bereg vármegyei Nagyberegben élt első feleségével, Radmatics Máriával. Az apa ekkor a Szernyei Vízrendező, Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulatnál dolgozott mérnökként a Szernye-mocsár lecsapolási munkálatain. Közelről érintette munkája, ugyanis házuk a mocsár mellett állt, és a kertet gyakran elöntötte a víz. A mérnök pályamunkát is készített a mocsár lecsapolására, amitől egészségesebb életkörülményeket és anyagi jólétet remélt, ám pályázati anyagát ellopták, és nem sikerült kiharcolnia igazát. A nyirkos háztól és a rossz levegőtől felesége megbetegedett, majd meg is halt, és férjét egyedül hagyta két lányukkal. Id. Gulácsy Lajos, munkájának ellehetetlenülését látva, és hogy megóvja a kislányokat, Sárát és Bertát a rossz klímától, elhatározta, hogy Budapestre költöznek, ahol munkát és gyermekeinek anyát keresett. A Királyi Magyar Államvasutaknál helyezkedett el napidíjas mérnökként, és házasságot kötött Méray-Horváth Jolán úrinővel. Házasságukból 1882. október 12-én született meg Gulácsy Lajos. Apja után református vallásra keresztelték, ami konfliktust okozott a római katolikus mama számára. Szülei dédelgették, igyekeztek mindent megadni neki, ami alsó középosztálybeli anyagi viszonyaiktól tellett. A későbbi levelek tanúsága szerint édesanyja valósággal majomszeretettel csüngött egyszem gyermekén. Apja korán felismerte képzőművészet iránti érzékét, és erején felül támogatta érdeklődését.