Egy hang Európa szívéből - Varga Miklós [antikvár]

PROLÓGUS Varga Miklóst 17 éve ismerem. Most is magam előtt látom olyannak, amilyen azon az estén volt, amikor a Királydombon először találkoztunk. Vallom, hogy barátságunk, kölcsönösen egymás iránt érzett testvéri szeretetünk már ott, az első percekben megszületett. Az eltelt évek során nem csupán megismertük egymást, de kötődésünkkel egymás életének részeseivé is váltunk. Természetesnek tartottam tehát, hogy én kérjem fel őt arra, hogy néhány beszélgetéssel próbáljuk meg összegezni eddigi életét, pályáját. Nehezen állt rá. Ellenezte, hogy könyv íródjék róla. Sokáig próbáltam meggyőzni hitemmel, miszerint: egy a negyvenes éveit taposó művészember - aki már 20 esztendeje bizonyít a pályáján - gondolatai, véleménye, személye, egyénisége méltán számíthat érdeklődésre az olvasók részéről. Miklós véleménye szerint élete, titkai csupán rá és szeretteire tartoznak. Szeretetteljes szavakkal érveltünk és csatáztunk ez ügyben hosszú ideig, míg végül is én győztem; remélve, hogy az olvasók támogatni fogják igazamat. Ezután következett el életünkben néhány különleges beszélgetés, amikor a teljességre való törekvés nélkül szabadon csapongtunk a Miklós pályáján és életében bekövetkezett események között és sokat beszélgettünk a valós és az érzelemvilág dolgairól, emlékekről, gondolatokról, véleményekről, tervekről.