A tükröm [antikvár]

A TÜKRÖM. Azért a tükröm ez a könyv, mert azon veszem észre magamat, hogy én magam nézek szembe belőle saját magammal. Amint e minden szelekbe szét szórt lapokat most együtt átolvasom, magamat látom bennük, mint a tükörben. Ez meglep. Nem voltam rá elkészülve. Olyan külömböző időkben, annyira egymástól elütő dolgokról beszélnek, nyöszörögnek vagy sikoltoznak e betűk, hogy én egy mozaikot véltem viszontlátni bennük, és most elcsodálkozom, hogy ennyire egy fábul faragott valamennyi. Csodálkozom az emberi lélek és a növények magvai között levő hasonlóságon: ezt is, amazt is, bármily földbe vetik, csak azt a gyümölcsöt termik, csak azokat az alkatrészeket vonzzák magukhoz földből és légből, melyek lényüket kiteszik. Itt vagy amott lehet szebb és édesebb a gyümölcse, de a lényege nem változik. Ezek a levelek fanyar gyümölcsü bokron hajtottak; de bizonyos, hogy ugy termettek és nem csinált-virágok. Piaczra pedig azért adom a Tükrömet, mert jót hiszek vele tenni.