Márkus László [antikvár]

Táblái és gerince kopottasak.
"...Én csodálom Laci színházszeretetét és hivatástudatát. Mindig is csodáltam, már csak azért is, mert én még ilyen megszállott színházimádattal nem találkoztam, különösen a pályán néhány évtizedet eltöltött embereknél. Már én is érzem magamban a kopásokat, a hitnek, a lendületnek a fogyását, a lassú kiveszését; Lacinál ezt nem lehet tapasztalni. Ő még mindig olyan energiákkal képes hadakozni, érvelni, perelni, mintha tegnap óta volna a pályán. Először mindannyian úgy vagyunk, hogy hű! most aztán megváltjuk a világot. De annyi csapás, rúgás, csalódás éri az embert, hogy már nem akar meghalni a színházért; Laci még mindig, ő előadás előtt odamegy a pénztárhoz, és megkérdezi, hogy jegy kelt el. Mi ez? Mi ez a fantasztikus odaadás, áldozatkészség?... Laci minden este magára vállalja az egész színházat, és ez egy óriási dolog."